Egy karácsony előtt induló blog számára mi is volna jobb első bejegyzésnek, mint egy recept az édes-fűszeres, örök kedvenc mézeskalácsról. Ráadásul ezt a finomságot jó móka elkészíteni, a dekorálása során szabadjára engedhetjük a fantáziánkat, a minták megrajzolását a gyerekek is élvezik.

Én most a kórusunk számára sütöttem egy nagy halom illatos édességet, az idei utolsó próbára. A receptben megadott mennyiségből több lesz, mint amennyi a képeken látszik, csak ekkor fogyott el a díszítésre szánt időm.

Mézeskalács

Hozzávalók:

40 dkg liszt
13 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
másfél kiskanál szódabikarbóna
1-1 csipet őrölt fahéj, szegfűszeg, gyömbér
14 dkg méz
2 tojás
4 dkg vaj

cukormáz a díszítéshez

Elkészítés:

Egy tálban keverjük össze a lisztet, a cukrokat, a szódabikarbónát és a fűszereket. Öntsük hozzá a mézet, és dolgozzuk össze, majd jöjjön a tojás és végül a vaj. Az egészet dolgozzuk sima tésztává, majd egy lefedett tálban helyezzük a hűtőszekrénybe legalább egy éjszakára (ha kevés az időnk, több nappal előbb is elkészíthetjük).

Másnap nyújtsuk ki a tésztát, amilyen vékonyra csak tudjuk, majd tetszés szerint szaggassunk belőle formákat. Előmelegített, közepesen forró sütőben 5-10 perc alatt süssük ki a süteményt, de legyünk óvatosak, könnyen megég!

Ha kihűlt, tetszés szerint dekorálhatjuk. Én most kész cukormázat vettem hozzá, mert nem akartam külön bajlódni az elkészítésével, de minden elismerésem annak, aki megteszi. A minták megrajzolásában tényleg csak a fantáziánk szabhat gátat, egyik ismerősöm a kedvenc operája szövegéből írt fel néhány idézetet a sajátjaira.

Azért nálam is készült néhány zenei témájú. Külön felhívnám a figyelmet a karmester-macira.

Készült hagyományos, karácsonyi is, bár a szarvas megrajzolását még gyakorolni kell.

Az érzéseimet is megvallottam.

A hópelyhekhez Ian Bostridge-nak a Winterreiséról írott könyvéből vettem az ötleteket, bár ez nem biztos, hogy ránézésre megállapítható...

Minden darab teljesen különböző, Remélem, a célközönség értékelni fogja...