Meg sem lepődhetünk, hogy az egyik leggazdagabb, édes és laktató pite-torta Svájcból származik. A havas hegyek között az ember valamilyen tápláló, testet-lelket melengető finomságra vágyik, amely elegendő energiát ad szembenézni a hideggel, és édes íze miatt még kedvet is csinál, hogy vállaljuk az időjárás viszontagságait. Ez a sütemény a mi hideg hétköznapjainkat is feldobhatja, jó ízétől pedig még azt is elfelejthetjük, hogy nem a svájcihoz hasonló, festői tájra néz az ablakunk. Egy kis szerencsével a tél a városok képét is megszépítheti.

Karamellás diótorta

Hozzávalók:

A tésztához:
25 dkg liszt
7 dkg cukor
12,5 dkg vaj
2-3 evőkanál natúr joghurt

A töltelékhez:
25 dkg cukor
25 dkg dióbél
2 dl tejszín

Elkészítés:

A lisztet összekeverjük a cukorral, elmorzsoljuk a vajjal. Hozzágyúrunk annyi natúr joghurtot, hogy közepesen kemény tésztát kapjunk. Legalább fél órára hűtőszekrénybe tesszük.

A cukrot egy széles lábosba helyezzük, hozzáadunk annyi vizet, hogy sűrű, de nedves masszát kapjunk, majd elkezdjük melegíteni. Amikor már kezd barnulni, időnként megkeverjük, hogy egyenletesen karamellizálódjon. Akkor jó, ha aranybarna színű.

Közben a dióbelet aprítógéppel közepes nagyságú darabokra vágjuk. A kész karamellt lehúzzuk a tűzről, hozzáadjuk a dióbelet, és egyenletesen elkeverjük. Beleöntjük a tejszínt is, majd gyakran kevergetve tovább melegítjük, amíg egyenletesen elkeverednek a hozzávalók, és sűrű krémet kapunk.

A tészta kétharmadát kinyújtjuk, és kibélelünk vele egy piteformát. Belekanalazzuk a karamellás tölteléket, majd kinyújtjuk a maradékot, és befedjük vele. A széleit kissé összenyomkodjuk. Ha szeretnénk, megkenhetjük a süteményt egy tojással, akkor szép fénye lesz.

Előmelegített, forró sütőben kezdjük sütni, amíg el nem kezd pirulni (körülbelül tíz perc), majd alacsonyabbra vesszük a hőmérsékletet, és úgy sütjük további húsz percig.

Langyosra hűlve szeleteljük, melegen még nagyon folyós lehet.

Hallgassuk hozzá egy svájci szerző muzsikáját: